Vegyes érzések vannak bennem a srácok teljesítménye kapcsán. Az
első mérkőzésen a kozármislenyi csapat volt az ellenfél. Tudtuk, hogy ez a két csapat
kiemelkedik a többi közül, fel is hívtam a gyerekek figyelmét, hogy maximális koncentrációra
lesz szükségünk. Sajnos a pályán egyetlen labdarúgásra csak emlékeztető elemet nem
alkalmaztunk. Pocsékul játszottunk, és ami számomra a leginkább fájó, hogy ehhez párosult
egy szörnyű mentalitás is. Gyakorlatilag „pofán csaptak” minket, rettentő csalódott voltam,
erre még nem volt példa. A félidőben 5 gólos hátrányban voltunk, némi leteremtés után a
második félidőre, ennek hála felszívtuk magunkat és közelebb jöttünk az ellenfélhez,
összességében szörnyen kezdtünk. A második mérkőzésen, úgynevezett kötelező győzelem
előtt álltunk. Játékban javultunk és akartuk a győzelmet, de előjött a negatív jellemzőnk és
mindenki egymaga akarta megoldani a gólszerzést. Egyénileg nézve jobbak voltunk és ennek
köszönhetjük a győzelmet, nem a sziporkázó csapatjátéknak sajnos. Az utolsó meccsre
készülvén, úgy éreztem szükség van a fejek helyrerakására. Erre nem volt példa korábban, de
itt szükségszerűnek éreztem és az öltözőben, fejmosást kaptak a gyerekek. Azt kell
mondanom, hogy lenyűgöztek az utolsó találkozón, stabilan megállás nélkül felszántottuk a
pályát. Szemre tetszetős gólokat szerezve, nagyszerű csapatjátékkal operáltunk. Sajnálom,
hogy ez az első két mérkőzésen nem ment, ebben javulnunk kell. Fontos lesz megtanulni a
gyerekeknek a siker és a kudarc megfelelő kezelését.
Edző: Tímár Kristóf
